Kedvenc Vers

[GothMan]

NOVALIS: HA MAJD

Ha majd nem az ábrák s a számok
kulcsára nyitnák a világot;
ha csókolva-dalolva többet
tudnak a lények, mint a bölcsek;
szabad élete lesz a világnak,
és visszaadják önmagának;
ha fény meg árny újra valódi
világossággá fog fonódni;
s versben, mesében írva látják
a lét örök históriáját: -
fölzeng egy titkos ige, és
az egész fonák lét semmibe vész.

(Rónay György fordítása)

[GothMan]

FRIEDRICH SCHLEGEL: A KÖLTŐ

Sűrűbb redőket vet sötét kabátod,
elhaltak a baráti csevegések;
hol mélyről ének buzgott minden lénynek,
néma magány uralja a világot.

Nagy röptére szíved most kell kitárnod,
képzeleted már ki tévesztené meg;
mi tarkán díszlik, majd sötétbe mélyed,
nem hervad a fény, mit senki se látott.

Jöjj el, borzongások szentséges éje!
Fények fényére hívőd tőled eszmélt.
Szűk falak közül fel, a mindenségbe!

Ő a természet bensejébe megtért,
s nem búsítja hívságok tündöklése,
mert a kötést szeméről már levették.

(Garai Gábor fordítása)

[GothMan]

LUDWIG TIECK: AZ IFJÚ

Mit mondsz, ó, erdő? Virágok miféle
édességét vágyom beszívni mélyen?
Csendes vizek, az árból, szinte érzem,
egy szó szökné belém, üdvözitésre.

Nap, te, ki engem beburkolsz a fénybe,
szín, amely virágokban hal meg éppen,
láng, mi a zöldben csak fakulva ég benn -
dal, ár, fény és virágszedés mivégre?

Ez nő meg bennem, mint vak éj egészen,
mint hajnalpír az éjt lenyelni vágyja,
mint lanyha este folynak lomha fények.

Az egységben minden bomolva szétmegy:
mint vak erők, eszméletért tusázva,
nem emlékszem rá, hogy mi vagyok, én sem.

(Viola József fordítása)

[GothMan]

WILHELM HEINRICH WACKENRODER: ÉDES SEJTÉSEK NYOMÁBAN

Édes sejtések nyomában
borzong folyó és mező,
léleknek, mely égne vágyban,
nyughelyet hold fénye sző.
Halk susogások, a hab hova visz,
míg mennybolt-ívet tükröz a víz?

Tiszta vágya a nagy égnek
villog köztünk, vizeken,
csillagfényt gyújt - egy se éghet,
ha nem szítja szerelem.
Áld éterrel a tiszta magas:
s menny, víz, föld mosolyos-sugaras.

Holdfény hull minden virágra,
szunnyad súlyos pálmalomb,
erdő-szentély éjhomályba
fordul, vágyak álma zsong:
alvó pálma, virág szava mind
a szerelem Szépéről szól megint.

(Tandori Dezső fordítása)

[GothMan]

FRIEDRICH HÖLDERLIN: HÜPERIÓN SORSDALA

Fönt jártok ti a fény
puha földjén, boldog Géniuszok!
Sugárzó isteni szellők
érintgetnek titeket: szent
húrokon így művésznő
ujja ha játszik.

Sorstalan, így, alvó csecsemőként
lélegeznek az égiek;
szűzi-szerényen,
bimbón őrzik:
múlhatatlan
virul ott a szellem,
boldog szemeikből
pillant csöndes,
tiszta öröklét.

Nékünk más adatott. Ne lehessen
nyugvásunk helye.
Tűnnek, buknak
a szenvedők,
vakon, egy
óráról a másra, mint
a víz verődik
kőről kőre,
éveken át a bizonytalanba.

(Tandori Dezső fordítása)

[GothMan]

FRIEDRICH RÜCKERT: GYAKRAN HISZEM, ÉPP CSAK KIMENTEK

Gyakran hiszem, épp csak kimentek,
járnak egyet, és hazajönnek;
szép a nap, ó, szíved ne fájjon,
elkószálnak csupán a tájon.

Igen, mert hisz épp csak kimentek,
sétálgatnak, és hazajönnek;
szíved ne fájjon, szép a nap,
bejárják ott a magasokat.

Előttünk járnak, messze mennek,
haza már hozzánk nem sietnek;
beérjük őket a magasokon,
nagy napfényben, egy szép napon.

(Tandori Dezső fordítása)

[GothMan]

JOSEPH VON EICHENDORFF: ÉJJEL

Csendes éjben megyek tova,
s előoson a hold, hogy a
felhőburokból kitekintsen,
a völgy ölén korán
ébred a csalogány,
majd újra szürke s néma minden.

Ó, csodálatos éji dal:
folyó zúgása, messzi zaj
ér borzongó, fekete fákhoz -
zavarod ép eszem,
s oly kusza énekem,
mint aki álmában kiáltoz.

(Kálnoky László fordítása)

[GothMan]

NOVALIS: HIMNUSZOK AZ ÉJSZAKÁHOZ (RÉSZLET)

Odaátra szállok,
s ha kín sebez:
egykor sugárzó
kéj ösztöke lesz.
Még egy kis idő, és
szabad leszek én,
mámorban fekszem
a Szerelem ölén.
Öröklét ontja
rám végtelenét;
föntről tekintek
alantra, feléd.
Amott a halmon
fényed kialudt,
és árnyék hozza
a hűs koszorút.
Ó, szívd föl, Édes,
az életemet!
Hogy elaludjam
s szeresselek.
A halál, érzem,
újítva elér,
balzsam és éter
lesz bennem a vér.
Napközben éltet
erőm, hitem;
de szent tűzben égek
el éjeimen.

(Rónay György fordítása)

[GothMan]

AUGUST VON PLATEN: TRISTAN

Ki a szépet szemtől-szembe látta,
életét már halálba-vetette,
nem való a föld szolgálatára,
mégis reszket, ha közel a veszte,
ki a szépet szemtől-szembe látta.

Néki örök a szerelem kínja,
mert a földön csak bolond reméli,
hogy ily erőt elviselni bírna;
ha egyszer a szépség nyila éri,
néki örök a szerelem kínja.

Ó, akár a forrás, elapadna,
levegőből mérget iddogálna,
virágokból halált szívogatna,
ki a szépet szemtől-szembe látta,
ó, akár a forrás, elapadna!

(Weöres Sándor fordítása)

[GothMan]

FRIEDRICH DE LA MOTTE FOUQUÉ: AZ ERDŐ SZAVA

Suttogás. Zúgva-csengve:
a tavaszi liget.
S a vágy tőrébe ejtve:
léted, elméd, szived.

Sok ágról egy karének,
édes harmónia;
és mégis minden érzet
külön melódia!

Ha utánozni tudnám
ily csend-élet dalát,
visszhangjával ragyognám
örök vágy sugarát.

De máris ködbe vesztek
a suttogó zajok;
mert tompák mind a tettek,
s a nyelv szava halott.

(Tandori Dezső fordítása)